A Valentin nap eredetéről több történet is kering, de azt már nehéz lenne kideríteni, hogy melyik a leghitelesebb. Annyi bizonyos, hogy február 14-ét a szerelem, a szeretet napjaként tartják számon. Ezen a napon képeslapokat, virágot, édességet, apró csecsebecséket vagy nagyobb meglepetéseket ajándékoznak egymásnak az emberek.

Az egyik leginkább elterjedt történet szerint Valentin egyszerű áldozópap volt, aki Rómában élt a harmadik században. II. Claudius, mivel az egyedülálló férfiakat lojálisabb katonáknak tartotta, megtiltotta a fiatalon besorozott legények számára a házasságkötést. Valentin, a császár parancsának ellenszegülve, titokban adta össze a hozzá forduló szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius kivégeztette.

Egy másik hiedelem szerint Valentint keresztény hite miatt börtönözte be Claudius. A börtönben sínylődve szerelembe esett börtönőre lányával. S míg kivégzését várta, a lány segítségével kis cédulákat küldött barátainak, ismerőseinek, hogy ne felejtsék el őt. Halála előtt a lánynak is írt egy levelet, melyet a "Te Valentinod" végszóval zárt. Így az első Valentin-lapokat maga Valentin küldte.

Bár a Valentin-legendák valóságtartalma kétséges, mindegyik történet romantikus hősként emlékezik meg Valentinról. Így nem csoda, hogy már a középkori angolszász országokban ő volt az egyik legünnepeltebb szent. Angliában Valentin ünnepe a XVII. században vált igazán népszerűvé, a XVIII. században pedig már bevett szokás volt apró ajándékokkal, versikékkel megörvendeztetni egymást. A nyomdászat fejlődésével üdvözlőlapok váltották fel a kézzel írott szavakat. Ez jó eszköz volt az érzések kifejezésére egy olyan korban, amikor az erkölcsi értékrend nem tartotta helyénvalónak a szóbeli vallomást.