Ez a vers nem saját szerzemény. Úgy rémlik ismeretlen szerző tollából származik, de sajnos már nem emlékszem, hol bukkantam rá. Most megosztom minden kedves látogatómmal, hátha másnak is szerzek vele néhány vidám percet!

EGY FÉRJ SIRÁMAI

Tudom, hogy az élet tele van betegségekkel, halállal,
gondokkal, bajjal, adókkal és sok-sok akadállyal.
Állom a sarat, nem törődtem soha veszéllyel,
csak eggyel nem számoltam: egy foltvarró feleséggel.
 
Munkából megjőve a tűzhely hideg, a szennyes vár,
öltönyöm piszkos, a tisztítóban kéne lennie már.
„Anyád nincs itt fiam? És az összes ágy fedetlen!
Tán betörők jártak itt? A feje tetején minden!”
„Mama fogta az ágyneműt és az összes lepedőt,
feldarabolta, majd varrt belőlük patchwork terítőt.”
 
„Mért vannak nadrágjaim négyzetekbe vágva?”
„Rátétest varrok belőlük” – mondja életem párja.
Dolgozni boxer-alsóban és nyakkendőben megyek,
Titkárnőm kuncog, és bámulnak rám mind az emberek.
Fázom, térdeim kékek már, de azért megnyugtató:
a főnök nem dob ki, mert az ő neje is foltvarró.
Elmondtam neki mi történt, de mindezt ő is tudja
közben észrevettem: hiányzik egyik ingujja.
 
Szerető, becéző asszony kell minden férfinek,
aki féltőn gondozza, ápolja, amikor beteg.
Nátha gyötör, életemért senki egy fabatkát sem adna,
ráadásul az éves beszámolóm sincs leadva.
Üres a ház, kínok, kétségek közt fekszem szenvedve,
míg nejemnek varrótanfolyamon telik a kedve.
 
De kilábalok minden rosszból, és mindig van remény,
bár kinek neje foltvarró, annak élete kemény.
Ha itt hagyom az árnyékvilágot, el kell, hogy temessen,
csak az a nap nehogy foltvarró kiállításra essen.
 
Szent Péter vár majd rám a mennynek kapuja tövében,
hogy megnézze mi volt jó és rossz életem könyvében.
Fejét csóválja, mikor sorokat végigfutja,
„Nejed látom, foltvarró volt” – szomorúan mondja.
„Nem főzött, nem mosott, nem vasalt e foltok bolondja,
varróprojektjei miatt rám soha nem volt gondja.”
„Lépj át fiam ezen a gyöngykapun, nincsen más dolgod,
a nejed foltvarró, megjártad te már a poklot.”